 |
Golenya Ágnes Éva: Álmaim Valósága | |
| Kristály Könyvtár | ||
| Egy valóságos álom... ilyen felhanggal számolt be 2007-es perui történetemről a média néhány évvel ezelőtt. Pedig a teljes valóságot sosem osztottam meg senkivel a családomon és néhány barátomon kívül - mostanáig. Amit a nyilvánosság eddig tudhatott, és amit meseszerűnek találtak sokan, hogy 2007-ben kiutaztam egy szál magamban Peruba, ahol egy hétre rá egy rejtélyes földalatti mesterséges barlangba kerültem. Pont olyanba, mint a híres ecuadori Tayos -barlang, amit első regényemben még hihetetlenként említek. Ott változott meg az életem. Miért? Nos, nem mindennapi, amik velem Peruban történtek. Sok élményemet, rettegésemet és szó szerinti csodákat egyaránt, még évekig nem tudtam feldolgozni. De most eljutottam egy pontra, ahol már nem kerülhettem meg, hogy világos válaszokat ne kapjak égető kérdéseimre: miért történt velem mindez? Mi a valóságos feladatom ezen a Földön? És egyáltalán ki vagyok én valójában? E számadás során magam is döbbenten raktam össze a nagy képet a sok kis szilánkból. Miért lépett velem kapcsolatba egy perui fedett ügynök, egy programozott katona? Milyen erők mentették ott meg az életemet? Mennyire "átok" (súlyos teher) avagy áldás, amikor átlépünk egy másik dimenzióba? E könyv minden olvasóból bizonyosan nagyon eltérő hatást vált majd ki, hisz egyvelege egy belső időutazásnak, egy önfeltáró vallomásnak, és egy igencsak izgalmas valós történetnek, mely teljese álomszerű. Álom és valóság - lehet, hogy nincs is olyan éles határsáv, mint ahogy azt képzeljük? | ||
| Kiadó: Magánkiadás Soroza: - Terjedelem: 320 oldal Kiadás éve: 2016 Borító: Puhafedeles Jelenlegi ár: 4.680 Ft |
Az írónő oldala: www.golenya-agnes.hu Hangoskönyvek az írónőtől a YouTube csatornáján ebből a könyvből: Álmaim valósága 1. rész Álmaim valósága 2. rész Álmaim valósága 3. rész Álmaim valósága 4. rész Álmaim valósága 5. rész Élet egy programozott katona mellett |
|
A legfontosabb, véleményem szerint, hogy aki még most ismerkedik az irónővel és munkájával, az ne ezzel a könyvével kezdje,
hanem Az aranyasszony trilógiájával, annak is az első kötetével Az aranyasszony útja c. kötettel.
Aki viszont már túl van legalább ezen az első köteten, az nyugodtan belevághat. Ez a könyv, a többivel ellentétben, melyek vagy regényformában íródtak, vagy dokumentum jellegűek, ez inkább önéletrajzi könyv. Ebben az írónő leírja, hogyan ismerkedett meg egy perui férfival, hogyan utazott ki egyedül, egyáltalán mi vitte rá, hogy Peruba menjen és miken ment keresztül mind fizikaileg, mind lelkileg, mind pedig szellemileg. Mindezen visszaemlékezéseket az akkor haza írt levelin, barátai és családja levélváltásain keresztül éli újra át, mely nagyon sokszor fájdalmasik is voltak, de elvezették őt oda, ahol most van. Sokszor ki is tér erre, hogy bár az olvasónak furcsa, sőt a logikának, józan parasztésznek teljesen ellentmondóan cselekedett, mégis tudta, hogy jól cselekszik, hiszen el kellett jutnia egy újabb lépcsőfokra fejlődése érdekében. Leírja, hogy mint utólag megtudta, milyen volt az élet egy programozott katona mellett, hogy látszólag mi minden történik véletlenül, de újra bebizonyosodik, hogy ilyen nincs.
A személyes hangvétel mellett azonban nem maradnak el a szokásos szellemi, spirituális elmélkedések sem, amik oly annyira áthatják az írónő életét és munkásságát, de ez persze most jóval kevesebb, mint lenni szokott a többi könyvében.
Térjünk ki a címválasztásra, és hogy miért is mondtam az elején, hogy szükség van legalább Az aranyasszony útja c. könyv ismeretére, ugyanis Golenya Ágnes még jóval az első perui útja előtt írta e könyvet, mikor még azt sem sejtette, hogy egy trilógia első kötete az, amit bepötyög a gépébe. Ekkor ismerkedett meg Móricz János munkásságával, amit bele is szőtt a történetbe, és csak álmodozott róla, hogy az egykori kalandor és kutató által felfedezett helyekre ő maga is eljuthat az Andok csúcsa közé és alá. Innen tehát a cím, Álom és valóság. Nem véletlen a mondás: VIGYÁZZ, MIT KÍVÁNSZ!
Viszont minden megpróbáltatás ellenére, s ami egyben tanulságként is szolgálhat a kedves lelendő és esetleg újra olvasóknak a következő: lehet, hogy a külsőségeket, a körülményeket tekintve elsőre úgy tűnik, nem vagyunk jó helyen, sőt rossz döntést hoztunk és hanyatt-homlok a másik irányba akarunk szaladni, esetleg ezt is mondják a külső szemlélődők. Talán a belső vívódásaink és a nehéz helyzet iránt érzett érzelmeinktől sem tudunk elvonatkoztatni, de van, ami mégis hajt bennünket, hogy csak előre, de értelmünkkel még nem tudjuk felfogni, hogy miért, nem látjuk át az EGÉSZET, csupán utólag, mikor időben és talán térben is távolabb kerültünk már az eseményektől és volt idejük leülepedni. Emiatt ez a tudatlanság pedig olykor áldás, még az ilyen helyzeteket tekintve is, mert különben, ha előre tudjuk, hogy mi vár ránk, valószínű, sose léptünk volna erre az útra és megfosztjuk saját magunkat a fejlődéstől. Hiszen mint majd látni fogjuk, az írónőnek is szüksége volt mindarra a megtapasztalásra, amiket elmesél, hogy egy újabb lépcsőfokra léphessen. Ahogy fogalmazott, elég intenzív beavatásban volt része az első perui útja során és már egy egészen másik Ági tért onnan vissza, egy olyan Ági, akivé válnia kellett. De a tanulás itt nem ér véget, hisz ő maga is vallja, jó pap, holtig tanul. :)
Aki viszont már túl van legalább ezen az első köteten, az nyugodtan belevághat. Ez a könyv, a többivel ellentétben, melyek vagy regényformában íródtak, vagy dokumentum jellegűek, ez inkább önéletrajzi könyv. Ebben az írónő leírja, hogyan ismerkedett meg egy perui férfival, hogyan utazott ki egyedül, egyáltalán mi vitte rá, hogy Peruba menjen és miken ment keresztül mind fizikaileg, mind lelkileg, mind pedig szellemileg. Mindezen visszaemlékezéseket az akkor haza írt levelin, barátai és családja levélváltásain keresztül éli újra át, mely nagyon sokszor fájdalmasik is voltak, de elvezették őt oda, ahol most van. Sokszor ki is tér erre, hogy bár az olvasónak furcsa, sőt a logikának, józan parasztésznek teljesen ellentmondóan cselekedett, mégis tudta, hogy jól cselekszik, hiszen el kellett jutnia egy újabb lépcsőfokra fejlődése érdekében. Leírja, hogy mint utólag megtudta, milyen volt az élet egy programozott katona mellett, hogy látszólag mi minden történik véletlenül, de újra bebizonyosodik, hogy ilyen nincs.
A személyes hangvétel mellett azonban nem maradnak el a szokásos szellemi, spirituális elmélkedések sem, amik oly annyira áthatják az írónő életét és munkásságát, de ez persze most jóval kevesebb, mint lenni szokott a többi könyvében.
Térjünk ki a címválasztásra, és hogy miért is mondtam az elején, hogy szükség van legalább Az aranyasszony útja c. könyv ismeretére, ugyanis Golenya Ágnes még jóval az első perui útja előtt írta e könyvet, mikor még azt sem sejtette, hogy egy trilógia első kötete az, amit bepötyög a gépébe. Ekkor ismerkedett meg Móricz János munkásságával, amit bele is szőtt a történetbe, és csak álmodozott róla, hogy az egykori kalandor és kutató által felfedezett helyekre ő maga is eljuthat az Andok csúcsa közé és alá. Innen tehát a cím, Álom és valóság. Nem véletlen a mondás: VIGYÁZZ, MIT KÍVÁNSZ!
Viszont minden megpróbáltatás ellenére, s ami egyben tanulságként is szolgálhat a kedves lelendő és esetleg újra olvasóknak a következő: lehet, hogy a külsőségeket, a körülményeket tekintve elsőre úgy tűnik, nem vagyunk jó helyen, sőt rossz döntést hoztunk és hanyatt-homlok a másik irányba akarunk szaladni, esetleg ezt is mondják a külső szemlélődők. Talán a belső vívódásaink és a nehéz helyzet iránt érzett érzelmeinktől sem tudunk elvonatkoztatni, de van, ami mégis hajt bennünket, hogy csak előre, de értelmünkkel még nem tudjuk felfogni, hogy miért, nem látjuk át az EGÉSZET, csupán utólag, mikor időben és talán térben is távolabb kerültünk már az eseményektől és volt idejük leülepedni. Emiatt ez a tudatlanság pedig olykor áldás, még az ilyen helyzeteket tekintve is, mert különben, ha előre tudjuk, hogy mi vár ránk, valószínű, sose léptünk volna erre az útra és megfosztjuk saját magunkat a fejlődéstől. Hiszen mint majd látni fogjuk, az írónőnek is szüksége volt mindarra a megtapasztalásra, amiket elmesél, hogy egy újabb lépcsőfokra léphessen. Ahogy fogalmazott, elég intenzív beavatásban volt része az első perui útja során és már egy egészen másik Ági tért onnan vissza, egy olyan Ági, akivé válnia kellett. De a tanulás itt nem ér véget, hisz ő maga is vallja, jó pap, holtig tanul. :)
"Ha nyitott szemmel és szívvel utazol, ha képes vagy az állandó korrekcióra, akkor mindezek együttesen képezik a beavatásod. A beavatás értelmezésében nem egyéb, mint egy olyan komplex élethelyzet (inkább természetes, mint művi), mely mindig az adott tudatnak megfelelő határsávba juttat. Kapu, átlépési lehetőség egy új felismerésre, melynek következménye mindig egy külső-belső átalakulás. A beavatódás egy-egy lépcsőfokának megmászása után már soha nem ugyanaz vagy, aki voltál."
"Ahogy az a legtöbbünkkel történik egy komolyabb útszakasz, egy újabb tudatszint kibomlása előtt, én is igen nagy amplitúdójú lelki és tudati állapotok között vergődtem. […] Egy lelki és szellemi hullámvasúton ültem, hol az izgalomtól, hol a félelemtől, hol az örömtől sikítozva. […] Hihetetlen, de még csak két hete voltam Peruban, […] Zavaros? Minden, ami az Idő játéka, így hat ránk. Mert mi tévedésből az idő mennyiségét érzékeljük, pedig annak a minősége hat ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése